„Hogyan is lehetne megragadni egy olyan történetet, amelynek jóformán minden mondata aforizmává vált? Aminek számtalan feldolgozása volt az elmúlt évtizedekben - filmben, színházban, dalban? A kis herceg rajzolt alakja pedig úgy égett bele a nyugati ember kollektív tudatába, akár Milne Micimackója. Azt hiszem, a Pécsi Balett előadása azért izgalmas és szerethető előadás, mert nem görcsöl azon, hogy mást mondjon: a szeretetről és a magányról beszél, a bátorságról és a félelemről. De mindenekelőtt a szeretetről. Nem dagályosan, nem ostoba pátosszal, hanem magától értetődően, egyenesen és naivan. A darab rendezőjének és dramaturgjának, Vincze Balázsnak és Uhrik Dórának a kis hercege éppen ezért a miénk is. Azt hiszem, ezért szerettünk együtt dolgozni a táncjátékon, és várom - sokkal inkább nézőként mintsem alkotóként - a bemutatót.” – Beck Zoltán (30Y)
